, (vér-kěrěsztség) ösz. fn. A vizkeresztséggel egy érvényű vértanuság, midőn valakinek eltökélett szándéka van Krisztus hitét vallani, s mielőtt a vizkeresztséget fölvehette volna, mint vértanu hal meg. Ilyenek voltak sokan az első keresztény századokban a megtérni akaró pogányok között.