, (véges-végig) ösz. vagyis ikerített, erősbített ih. Egyik végtől a másikig, egész hosszában, folytában, elejétől utójáig. Némely tájakon: végesdedvégig, végedesvégig, végtül végig, végtelen végig, végeslen végig. Végesvégig elrepeszteni, elhasítani valamit. Végesvégig menni az útczán.