, (váj-kó) fn. tt. vájkót. Mint tájszó jelenti a nyakszirt alatti völgyeletet vagy kupát. (Magyar Nyelvészet. I. K. 371. 1. alján. Hibásan a 372. 1. helyett.) A hajósoknál valamely rovátk, vágány, cső, pl. mélyités valamely fába, hogy általa ebbe valami illeszthető legyen, (Kenessey A.).