, (vet-ő) mn. és fn. tt. vető-t. Tulajdonkép a vet igének részesülője, minélfogva alkalmazzuk személyekre, kik valamit vetnek, vagy dolgokra, melyekkel vagy melyeket vetni szoktak. A vele közvetlen viszonyban levő szóval rendesen öszvetett szót alkot. Adóvető, ki az adót kiveti. Számvető, ki számot vet. Téglavető. Asztalvető, ágyvető cseléd. Vetőháló. Vetőmag. Vetőruha. Vetődárda. Magavető, magával dicsekvő, hányiveti ember. Megvető lenézés, tekintet. Levetőt is játszik a szerencse. (Km.). Kivető pénz azaz kivetni, elvesztegetni való. Különösen jelent személyt, ki termesztés véget magot vet. Szántóvető ember.
Továbbá azon szántás, melybe közvetlenül vetni szoktak. Ugart, forgatót, vetőt azaz vető alá szántani.