v. VÉTET, (vé-tet) mivelt. m. větet-tem, ~tél, ~ětt, par. vétess. Általán, parancsolja, vagy eszközli, hogy valaki vegyen valamit, ezen igének minden jelentéseiben. Szolgájával könyvet vetet ki a szekrényből. Biztos ember által lovat, szekeret vetet magának. Fiával a szomszéd leányát elvetette stb. V. ö. VĚSZ, áth.
Képeztetésre hasonlók hozzá a rokon alkatú, tětet, hitet, vitet, ětet, itat, altat, fektet, nyugtat.