, (vet-e-kěd-ik) m. vetekěd-tem, ~tél, ~ětt, Bizonyos testi vagy lelki ügyességre, vagy erőre nézve egygyel vagy többel kiköt, mérkőzik, versenyez, s magát kitüntetni, illetőleg versenytársain kienni, kifogni iparkodik. Különösen valamely erkölcsi, vagy anyagi dijat, bért, jutalmat a vágytársak legyőzésével elnyerni törekszik. A jeles vitézek bátorságban, küzdelemben vetekednek. Dicsőségért, elsőségért, szép nő kegyeért vetekedni. Továbbá, észszel, szóval, irásban vitatkozik, okokkal ellenszegül, és küzd. Az ellenvéleményen levő tudósok vetekednek egymással. Szabó Dávidnál is am. vetélkedik, verseng; ujjat húz. A székelyeknél mondják: elvetekedett a seb (Kriza J.) am. elvetemedett, elfajult.
Ezen ige az előbbi jelentésekben is átvitt értelmű, mennyiben a vetekedve müködők mintegy neki vetik, ellenvetik, hányják-vetik magukat, s eredeti első jelentése a testi erő törekvésére, a tagok lejtésere vonatkozik. Hasonló képeztetésüek a szintén erőszakoskodásra vonatkozó: huzakodik, marakodik, tusakodik, tolakodik, hányakodik, verekědik, kötekedik, ütekědik stb.