, (vet-ěg-et v. vet-get) gyak. áth. m. vetěgettem, ~tél, ~ětt, par, vetěgess. Gyakran folytonosan, vagy aprózva, lassan-lassan vet, ezen igének mindenféle értelmében. A takács a vetélőt ide-oda vetegeti. A juhoknak szénát veteget. Kártyát, koczkát veteget. Buzát, rozsot veteget. Czigánykereket, bukfenczeket veteget. Néha megfelel neki a sokszorozó ige hány, továbbá: dobál, hajigál.