, (vé-et-el) fn. tt. vétel-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Általán, amit magunkhoz veszünk, beveszünk, vagy amit akárhonnan kapunk, s elfogadunk, elveszünk. Első vétel után a gyógyszer hatását érezni. A levél, küldemény, pénz vételéről, átvételéről bizonyitványt, térítvényt adní. Öszvetéve bevétel, bizonyos jövedelem kézhez vevése; orvosságnak gyomorba eresztése stb. elvétel, fölvétel, visszavétel, bucsuvétel elbucsuzás, haszonvétel, fejvétel, kivétel, észrevétel, visszavétel stb., melyeket láss saját rovataik alatt. 2) Bizonyos áron eszközlött szerzés, vásárlás, vagy szerzett vagyon. Olcsó, drága, jutányos vétel.
Képeztetésre hasonlók hozzá: tét-el, lét-el, menet-el, hit-el, vit-el, ét-el, it-al, hivat-al, rovat-al. V. ö. VÉT, (2).