, (vesz-t-ő) mn. tt. vesztő-t. 1) Általán, aki valamit veszt. Vesztő fél, ki ügyét, fogadását elveszti. Öszvetételekben: észvesztő zavar; útvesztő idegen, úttévesztő; fogadásvesztő stb. 2) Aki, vagy ami életet vesz el. Gyermekvesztő anya. Életvesztő veszély. 3) Emberi élet kivégzésére vonatkozó. Vesztőállás, vesztőpad, vesztőbárd, vesztőszék. 4) Ami veszteséggel jár. Vesztőtőzs v. kereskedés. 5) Átv. ért. vacsoravesztő, esti pille; és tányérnyaló, ki hivatlanúl másokhoz járogat vacsorára. 6) Mint fn. jelent hóhért.