, (vesz-t-ě-get) gyak. áth. m. vesztěget-tem, ~tél, ~ětt, par. ~gess. 1) Vagyonát pazar módon, fecsérelve költögeti, birtokából kieregeti. Pénzét fényüzésre, lakomákra vesztegeti. Nem kell a hájat ebre vesztegetni. (Km.). 2) Erkölcsileg rongál, rosz tettekre ingerel, csábitgat. Az ifjuságot rosz példákkal, vétkes élvezetekkel megvesztegetni. Különösen adománynyak ajándékkal, igéretekkel roszra, törvénytelen tettre bir, csábit valakit. Megvesztegetni a birákat. A foglyok megvesztegették az őröket, s elszöktek.