, (vesz-t) igenév, mely csak személyragozott állapotban divatozik; vesztěm, vesztěd, veszte v. tájdivatosan: veszti; vesztünk, vesztětěk, vesztök. Jelenti azon állapotot, mely valakinek anyagi vagy erkölcsi életét romlással fenyegeti. Vesztemre jöttem ide. Vesztét kivánni valakinek. Ugy tesz, mintha vesztét v. vesztit érezné. Vesztére v. vesztire jár. Más vesztére törekedni. Aki mit gyülöl, annak vesztét kivánja. A székelyeknél divatosak: vesztig erőködni, azaz vesztire; és vesztibe kerestük mintha elveszett volna. (Kriza J.).