, (vesz-t-ěs) mn. tt. vesztěs-t, v. ~et, tb. ~ek. Aki bizonyos játékban, peres ügyben, versenyben, vitázásban, fogadásban, küzdelemben a várt előnytől elesik, veszteséget szenved: kárt vall, a föltett dijat, koczkára tett, igénylett vagyonát másnak engedni kénytelen. Ellentéte: nyertes, honnan nyertes fél, mint: vesztes fél. Hol az érzékenység nyertes, vesztes a nyugodalom. (Km.). Fizessen aki vesztes. (Km.).
Szintén igékből, és hasonló képzővel alakultak: mentes, magasztos, piritos, takaros; különösebben igenévből: nyertes, jártas, keltes.