, (vesz-kő-öd-ik) belsz. m. veszköd-tem, ~tél, ~ött. Nem annyira rosz, vagy ártani vágyó indulatból, mint pajkos, csintalan, szilaj jó kedvből kicsapong, kötődik, s ez által másnak némi boszuságot, nyugtalanságot okoz. Szelidebb jelentésü, mint a ,veszekedik szó. Veszkődni leginkább a pajzán fiatalság szokott. Veszkődik a ló is midőn a kocsi előtt, vagy ülője alatt nyugtalankodik, ágaskodik. Szabó Dávid példaként e mondatot hozza föl: "A ló, ha elszabadúl, kiveszkődik: kiront, kitör az ólból, istálóból.