, (vesz-t-és) fn. tt. vesztés-t, tb. ~ěk. 1) Szenvedő, kárvalló állapota valakinek, midőn bizonyos birtoka elvesz, eltünik. Életvesztés, becsületvesztés, észvesztés, fejvesztés, szemfényvesztés, idővesztěs, útvesztés azaz eltévesztés. 2) A nyerés ellentéte. Pörvesztés, csatavesztés. 3) Cselekvés, midőn valakinek birói itélet következtében, vagy gyikosság által életét veszik. Rablók, haramiák vesztése. Gyermekvesztés.