, (vesz-e-kěd-ik) k. m. veszekěd-tem, ~tél, ~ětt. Ártani vágyó indulatból másba beleköt, mást bántogat, sérteget; verekedik, marakodik. Meztelen csonton (semmiért) veszekednek. (Km.). Ne veszekedjél, maradj nyugton, ne bánts. Továbbá, mérgében, haragjában stb. egészségét rontja, életét veszélyezteti, vesz, dühödik. Ha megveszekedel sem bánom.
"Ha nem szeretsz, veszekedj meg,
Hogy a szived repedjen meg.
Népdal.
Szabó Dávidnál azt is teszi: hitványkodik, csappan, erőtlenedik. "Nagyon megveszekedett (veszett, erőtlenedett, hurkant) a lovam, a marhám. V. ö. VESZ v. VÉSZ ige.