, (vesz-ětt) mn. tt. veszětt-et. 1) Állati vagy növényi életétől megfosztott. Vizben, csatában veszett ember. Szárazságban kiveszett növények. 2) Ami az illető birtokos tudta vagy akarata nélkül és kárával eltünt, vagy más hatalmába, birtokába kerűlt. Adósoknál veszett pénz. Veszett, elveszett jószág. Veszett fejszének a nyele is jó. (Km.). Más mondatban: Veszett fejszének nyele fordúl. Veszett pör, vagyis annak tárgyát tevő elveszett birtok, jog, követelés. Veszett nap, mely semmi hasznot, élvezetet nem hozott. 3) Különféle átv. ért. veszett kutya, dühös. Veszett név. A mely ebet el akarnak veszteni, veszett nevét költik. (Km.). Veszett tyúkfi, levesétel neme, melyet hamarjában valamely más eledel-féléből készitenek, mintha a tyúkfi elveszett volna. Veszett dolog, bonyodalmas. Eszeveszett ember. Hireveszett. Izeveszett étel. Megveszett dühöngő. V. ö. VESZ.