, (vesz-ěd-el-ěm) fn. tt. veszedelm-et harm. szr. ~e. Vészszel, romlással fenyegető állapot. Életveszedelem, mely halállal fenyeget. Veszedelemben lenni. Nem kell a veszedelemtől félni. Bizonyos elkerülhetetlen, halálos veszedelemnek tenni ki magát. Kikerűlni, eltávolitani a veszedelmet. Veszedelemmel járó merény. Sok veszedelmen keresztül menni, esni. A veszedelem mutatja ki az embert.