, fn. tt. vészt, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. A Bécsi codexben rövid e-vel: "És lön igen nagy vesz a tengeren. (Jónás könyve). "En értem vagyon ti rajtatok e nagy vesz. (Ugyanott). Azonos a vesz v. vész igével; t. i. azon nevek seregébe tartozik, melyek egy alapértelemben igék is, mint zár, nyit, les, nyom stb. Mint fn. 1) Állapotváltozás, midőn valaminek mivolta romlik, meg-, elromlik, s romlás következteben megszünik, milyen különösen az élőállatra nézve a halál, a növényeket illetőleg a tenyészés szünete. Máskép: veszedelem. Vész ellen védeni életét. Vésznek indulni. Vészszel fenyegető betegség. Marhavész. 2) Maga azon romboló erő, mely romlást illetőleg halált okoz. Szélvész, tengervész v. tenger vésze (Vajdánál) "Az tengeren nagy vész támada« (Pesti Gábor. CXXXIX. mese). Dögvész, vizvesz (Káldinál), tüzvész. (Szabó Dávidnál).
"És halni mégyen, s győzve jár
A vér szent mezején,
Vészek körítik homlokát,
Erő forr kebelén.
Kölcsey. (Hazafiúság).
3) A székelyeknél am. rohadt és egymásra dőlt fák az erdőben, cziheres, bozótos hely. (Kriza J.) Ezekből kitűnik, hogy az első jelentésben, sőt a 3-ikban is a vész am. maga a romlás mint okozat, a 2-ikban pedig am. romboló azaz romlást okozó. Innen fejthetni mag tökéletesen a régi Halotti bebeszédben eléforduló fesze v. fésze vagyis az f helyébe v hangot tevén (melyek mint igen közel rokonok némely más szókban is fölcseréltetnek, mint viczkándozik, ficzkándozik, virgoncz fürgencz, vinczároz finczároz, vaczok v. vaszok fészek, leveg lefeg, kotyvál kotyfol, von fon stb.) vésze szót. T. i. az egész mondat így áll: "Es az gyimilcsben halálot evék.... Haraguvék isten es veteve vőt ez munkás világbele, es lőn halálnek es pokolnek fesze es mind ő nemének. Az utolsó mondat: halálnek és pokolnek fesze v. fésze tőkéletesen egyezik fogalomban ezzel tengernek vésze, vagy tengervész, mint föntebb; hasonló szélvész, dögvész is, tehát am. lön halálvész és pokolvész; azaz halálos vész, pokoli vész; ebben pedig mind ő nemének (vésze lőn) az értelem még világosabb, ú. m. mind ő nemének veszedelme azaz romlása, mint ebben is marhavész nem a marha okozza a vészt vagy romlást, hanem az magában a marhában van; ellenkezőleg ebben: dögvész a dög v. döglelet okozza a vészt. Az egészet a szokottabb ,veszély szóval így fejezhetjük ki: És lőn halálnak és pokolnak veszélye (oly veszély milyet a halál és pokol szűl vagy okoz) és mind ő nemének (veszélye, veszedelme, romlása); vagyis: lőn mind önmagára nézve halálos és pokoli veszély, mind pedig ő nemének veszélye. Nyelvészeink némelyike a fesze szót a fészke vagy ezzel rokon idegen szóban keresi. De hogyan lőn Ádám ő nemének fészke az által, hogy isten őt büntetésül e munkás világba veté, megfejteni senki sem képes. V. ö. FESZE.