, v. VÉSÜ, (vés-ő) fn. tt. véső-t. Szélesebb, vagy keskenyebb, éles végü eszköz vasból, nyéllel, vagy szárral ellátva, melyet kalapácscsal ütögetve fából, köből, fémből készitendő mivek alakitására használnak. Különösen az asztalosok esztergályosok, ácsok, bodnárok, kőfaragók stb. ilyetén eszközei, melyek mind alakra, mind nagyságra nézve különfélék, p. egyenes, görbe, gyürüs vésők. A bányászoknál hosszu nyélbe ütött éles vas, melylyel az olvasztókemencze falaihoz tapadt érczrészeket levakarják. l. VÉSÜ.