, (věsz-ěn) áth. l. VĚSZ. A jelentőmód egyes harmadik személyében én toldalékot vesz föl, mely nem egyéb, mint maga a harm. személynévmás,: ön; honnan a többesben nem járul hozzá egy másik n, mint ellenkezőleg, péld. az izen igéhez izennek. E tekintetben hasonlók hozzá: teszen leszen, hiszen, viszen, s a régies aluszon, feküszön, nyugoszon.