, (vesz-t-e-ség) fn. tt. veszteség-ět, harm. szr. ~e. Kár, melyet az szenved, ki akármily vagyonát, birtokát, elvesztette, vagy valamely kedves dologtól megfosztatott. E szerint nem csak anyagi, hanem erkölcsi kárra is vonatkozik. Veszteséget szenvedni. A jeles férfi halála nagy veszteség a hazára nézve. Ellentéte: nyereség.