, fn. tt. vesét. Az ember, és más emlősállatok testében két, hosszukás paszuly- v. babszemalaku belső rész, melyek a has hátsó falánál az ágyék táján vannak elhelyezve, zsiros anyaggal s inas hártyával borítva, és melyek különösen a vizelet- vagy húgynak a vérből kiválamitására szolgálnak. Jelent ezen zsigerből készített étket is. Veres hajmával sült vesét enni. Átv. bibliai ért. (valamint a sziv) jelenti az érzés székhelyét, minthogy ijedéskor, vagy más kellemetlen benyomásu kedélyváltozásoknál a vesék tájékán fájdalmat szoktunk érezni. Isten, ki a szivet és veséket vizsgálod.
Minthogy a vesék a vizelet v. pes elválasztásának szervei: innen Gyarmathi a latin vesica (= hólyag, hugyhólyag) latin szóval rokonítja. A magyar nyelvből indulva ki, lehet a pes származéka különösen az iménti okból, és mivel azok a bonczolt testből kivéve pes szagúak. Budenz J. szerént az erzamordvinban: piči.