, (vész-harang) ösz. fn. 1) Sajátságos hangu, kongásu harang, melyet akkor húznak meg, midőn bizonyos vész p. tűzvész, vízvész közeledik, vagy támadt. 2) Minden harangozás, mely vészre figyelmeztet, s annak elháritására, vagy kerülésére int. 3) Átv. ért. vészkiáltás, jajveszéklés. Nem kell minden csekélységért meghúzni a vészharangot.