(vért-ěs) nm. és fn. tt. vértěs-t, v. ~et, tb. ~ek; mint fn. tt. ~t, tb. ~ěk. 1) Vérttel fölszerelt, vértbe öltözött, takart. Vértes mell, karok. 2) Mellvasas, pánczélos katona; különösen ily öltözetü lovas. 3) Hegység és erdőség neve, mely Fehérvármegyében fekvő Mór tájékától a pilisi hegyek felé huzódik. Néphagyomány szerint onnan kapta nevét, mert az Etele hunjai által megszalasztott germánok e tájon vértjeiket elhányták, hogy könnyebben futhassanak. E hagyomány mondja azt is, hogy a Mór és Pannonhegye közt fekvő Bársonyos nevü helység határában ugyanazok bársony palástjaikat hányták el.