, (vér-szěm), ösz. fn. 1) Az állati vérből egy részecske, melyet máskép és szokottabban vércsepp-nek, vércseppenet-nek hívunk. "Miként földön elfolyó vérszemek. (Régi magyar Passio. Toldy F. kiadása. 39. l.) 2) Átv. ért bizonyos körülmények által fölélesztett bátorság, merészség, különösen, mely valamely sikerült kisérlet után szokott támadni. Vérszemet kapott, neki bátorodott, kedve jött többet merényleni.