, (vers-alkat) ösz. fn. A szótagok határozott mértéke és száma, továbbá egymásra vonatkozó viszonya, általán a versnek azon alakja, melynél fogva az bizonyos egyezményes egészet képez a maga nemében. Tiszta, hibás versalkat. Hatlábu, ötlábu, rímes, rímetlen versalkat.