(ver-ő-cze) kics. fn. tt., verőczét. Rácsos ajtó, vagy félajtó, a falusi konyhák küszöbén. Igy hivják néhutt az utczai, vagy kerti kapu mellett levő ajtócskát is.
...."Ámbár Lámiám
..............................
Rómába zárt el
De lelkem szüntelen mezőre vonsz,
S áttörni vágy az ellenző verőczén.
Kazinczy F. (Horácz a majorosához.)
Máskép, illetőleg kicsinzőleg: verőczke v. veréczke.
Alakra hasonlók hozzá: bökőcze, csepőcze, gyerkőcze, galócza stb. Gyöke azon fěr, és pěr gyökök változata, melyekből fereg, fergetyü, pereg, pereszlén mint könnyü forgásra vonatkozó szók származtak; t. i. a verőcze könnyen pergő fergő ajtócska.