fn. tt. verőt, harm. szr. verője v. vereje. 1) A régieknél, sőt a barkóknál Gömörben ma is jelent forrón égető, mintegy pergelő napot, honnan a közönségesebb verőfény, égető, perzselő, tüzes sugarú napfény. 2) Szintén a régieknél am. veríték. l. VERÍTÉK.
Mint alapjelentéséből kitünik, gyöke azon pěr gyökkel egyezik, melyből pergel, perzsel, pergyó stb. származtak. V. ö. PĚR, gyök; és PERGYÓ, fn.