, (vér-tanú) ösz. fn. Általán, ki valaminek bebizonyításaért vérét ontja, életét áldozza föl. Különösen személy, ki a kereszténység első századaiban, vagy utóbb is a keresztény hitvallásért kint, halált szenvedett. (Martyr.) Szélesb ért. aki valamely jó, szent, vagy jónak, szentnek vélt ügyért ártatlanul szenved. Hazaszeretet, polgári szabadság vértanúja.