, (verő-fény) ösz. fn. Égető nap, vagy napsugár. Verőfényen sütkérezni, szárítani valamit. Verőfényen szakgat köpönyeget, nyárban hord téli subát. Ki verőfényen jár, barnán megyen haza. (Km.) Fogas verőfény, süt a nap, de a hideg miatt a fogak vaczognak. "Ha egyes emberek vagy pártok árnyoldalait ismerni akarjuk, nem kell egyéb, mint hogy őket a szerencse verőfényében lássuk; ilyenkor az árnyak nem maradnak el soha. (B. Eötvös J. Gondolatok). V. ö. VERŐ, (1).