, (vér-h-üd-ik) k. m. vérhüd-tem, ~tél, ~ött. Bizonyos nyavalyában, mely sok kergetésből támad, mondják a juhról, disznóról, mely nyavalyát a fülök hegyén véreresztéssel orvosolnak. (Tájszótár). Képeztetésre hasonlók hozzá: szélhüdik, vajudik, hamuhodik.