, (vér-ěm-ěs) mn. tt. vérměs-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Am. véres, pl. Szabó Dávidnál: vérmes étek, vérmes a szeme, a vér elfutotta. 2) Aránylag sok vérü, telivér, piros pozsgás. Vérmes ember. Vérmes véralkat. 3) Átv. mondják földről is, mely televényes, sikeres, melyben sok a termékeny nedv. Képes kifejezéssel: vérmes remény, midőn valaki teljesen hiszi hogy vágya teljesedni fog, vagy oly dolgokat remél, melyek csak az ő heves képzelete szerint teljesedhetők.
Törzse vérm v. vérěm önállólag nincs divatban.