, (vér-fő) ösz. fn. Növénynem a négyhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje két levelü a magzat alatt; bokrétája kerékforma, négy hasábu a magzat fölött. (Sanguisorba.) Faja Diószegi-Fazekasnál: orvosi vérfő, melynek füzérkéje tömött, tojásdad, setétvörös, levelei szárnyaltak; füzérkéje felülről kezd nyilni. (Sanguisorba officinalis.) A köznép ezt vérfűnek nevezi. Molnár Albert szótárában is vérfű.