, (ver-és) fn. tt. verés-t, tb. ~ek, harm. szr. ~e. 1) Cselekvés, midőn valaki v. valami ver, azaz többször üt valakit, v. valamit, ez igének minden értelmében. Veréshez fogni. Verésben kifáradni; Öszvetéve: agybaverés, agyonverés, pénzverés, megverés, visszaverés; érverés, óraverés, stb. 2) Azon szenvedés, bünhödés, fájdalom, melyet a cselekvő verés okoz. Fél a veréstől. Sok verést kapott. V. ö. VER, (1).