, fn. tt. venerék-ět, harm. szr. ~e. A régieknél, különösen a Bécsi és Müncheni codexekben, Nádor-codexben jelent általán szeszes italt, mely szőlőből vagy más gyümölcsből, gabonából erjedés által készült. Hogy a vizitaltól különbözik, következtetni lehet a Bécsi codexben Oseas II. fejezetéből "Kik megadják ennekem en vizeimet.... és en olajomat és en venerékemet. Hasonlóan Münch. cod. Luk. 1. "Bort és semmi veneréket (siceram) nem iszik. Részegitő erejére vonatkozik Abakuk II. fejezetében is e mondat: "Jaj, ki veneréket ad ő barátjának,... megrészegeitvén. A Nádor-codexben: "Ha czomjózol nem vizet, sem egyébnemü veneréköth. (287.). E jelentésénél fogva tehát a venerék erjedés által készült szeszes ital, melynek egyik tulajdonsága a csipősség, fanyarság, honnan véleményezhető, hogy eredetileg fanyarék volt, a fanyar törzstől s abból lett magas hangon fenyerék, venyerék, venerék, mint: kavarék. keverék, hadarit hederít, kalantyú kelentyű, különösen fürgencz virgoncz, melyekben az f és v váltakoznak. Ide tartozik vonyár, mely az Őrségben jelent fanyart, pl. vonyár izű bor. Egyébiránt az is hihetőnek látszik, hogy virics szóval egy eredetü, mennyiben a venerék nem egyéb, mint bizonyos növények gyümölcséből, magvaiból stb. kifacsart, kifőzött szeszes nedv, vagy ital; e szerént venerák v. venyerék eredetileg virinyék v. verenyék volna s az n és r hangok áttétele után venyerék, mint kenyér eredetileg kerény, s kanyar eredetileg karany. V. ö. VIRICS.