szokottan: VÉPIK, (vép-ik) önh. illetőleg középige, m. vép-tem, ~tél, ~ětt. Régi szó, lép helyett. "Angyalok vépének (accesserunt) és szolgálnak vala neki. (Müncheni cod. Lukács. IV.). "Vépék ő hozjá a centaurio. (Ugyanott. Luk. VII.). "Ezek azért vépének Phülöphöz. (Uo. János XII.).
"Vépék az oszlophoz. (Bécsi cod. Judith. XIII.). "Vépjél ide. (Bécsi cod. Hester. XV.). Egyezik vele szanszkrit nyelven: mép. (ire; se movere).