áth. m. vert. Az üt igének sokszorozója, melylyel oly viszonyban áll, mint ezek egymással: hány vet; szed vesz; hord hoz v. visz; jár megy v. jön.; rak tesz; tol taszít. 1) Emberre, vagy más testesebb állatra többször ráüt, különösen haragból, vagy fenyítőleg, büntetőleg, hogy érezze, hogy fájjon neki. Fejbe, hátba, pofon, nyakon verni valakit. Agyon, halálra verni. Farára huszonötöt vertek. Bottal, korbácscsal, ököllel verni. A kegyetlen ember feleségét, s gyermekeit veri. Ökrét, lovát üti veri. Falba veri a féjět. Öszvetéve: elverni, le-, megverni, öszveverni valakit. Vert had v sereg. Átv. ért. büntetésül bizonyos csapással illet. Verje meg az Isten. Most is verni az Isten, de nem érzi. Sajátságos kifejezések: Megverte őt a maga keze, azaz, holt részeg. Megveri a kopókat a róka vagy nyúl, ha ezek szimatja félbenszakadván, a kopók többé ne követhetik. (Bérczy K.). Vasra verték. Népies nyelven, a verés módjaira és eszközeire vonatkozólag, több képes és tréfás kifejezésü hasonszókkal helyettesíttetik: páhol, zsákol, lasnakol, dönget, dögönyöz, megtapogat, nadrágol, husángol, korbácsol, dorongol, botoz, pufol, pufogat, bufál, elpuhít, megabrakol, zuhál, öklöz, gyomroz, megnyújt, megrak, kókál, egyebugyál stb. 2) Valamely lélektelen testet bizonyos okból, czélból ütöget. Vasat verni. Dobot, czimbalmot, zongorát, orgonát verni. A harangot félreverni. Aranyból, ezüstből, rézből pénzt verni. Vert arany. Vert út. Falba szeget verni. Fából diót verni. A kaput, ajtót verni, hogy nyissák ki. Cséppel verni a gabonát. Könyvből, ruhából, kiverni a port. Fölvert galuska. Fölverni a ládát, szekrényt, feltörni. Átv. ért. valaminek árát fölvermi, t. i. dobolás által. 3) Ütve, vagy ütéssel fenyegetve hajt, űz, kerget. Kiverték a házból, a városból. A barmot kiverni a tilosból, a mezőre verni. Az agár verte a nyúlat, vadászok nyelvén am. érte, billentette, vágta a nyúlat. Az ellenséget szétverni, visszaverni. 4) Bizonyos neszszel, zörejjel nyugalmából fölhajt. Álmomból fölvert a tűzharang. Fölverni a vadat.
"Megjön az éj, szomorún feketednek az ormok, az élet
Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája, de engem
Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja.
Vörösmarty. (Zalán futása.)
Kiverni átv. ért. valamit elfeledtetni, mintegy az elméből kiűzni. Kiverte eszemből, amit mondani akartam. Ily gondolatot legjobb kiverni a fejből. Ellentéte fejébe verni valamit, megfoghatóvá tenni. 5) Bizonyos erőfeszítéssel csinál, alapít valamit. Fészket, feneket verni. Kötelet verni. Sátort, tábort verni. Az egerek nem sok fészket vernek az ő csűrěben, azaz, szegény. 6) Képes kifej. adósságba verni magát; sok pénzt beleverni valamibe, sokat költeni rá. Élére veri a pénzt, öszvehalmozza, zsugorgatja. Valaminek árát fölverni. 7) Mint önható, am. mozogva folytonosan ide-oda ütődik. Ver az óra. Ver a szive; alig ver az ere, vagyis szivében, erében a vér. V. ö. ÜT.
Egyezik vele mandsu nyelven: bire-me (= ver-ni), továbbá Vámbéry Á. szerént török ny. vurnak, csagataj ny. ur-mak = verni. (Hinduglonál török szóként mindkét alakban eléjön); honnan vurus, urus = verés, verekedés, harcz. Ki ne sorozná ide a latin verber, verbero szókat is?