, (vér-alkat) ösz. fn. Az állati, különösen emberi test híg és szilárd részeinek bizonyos arányu vegyülete, és viszonya egymáshoz, mely a lélek müködéseire, vágyaira, hajlamaira kitünő befolyást gyakorol. Ily értelemben négy fő véralkatot szoktak fölvenni, s ezek: vérmes véralkat (temperamentum sangvineum), epés véralkat (t. cholericum), nyálkás véralkat, (t. phlegmaticum), epésáron v. búskomor v. fekete véralkat, (t. melancholicum). Máskép: vérmérsék.