, (vén-h-ěd ik) k. m. vénhěd-tem, ~tél, ~ětt. Folytonos vénülő állapotban van; változattal: vénhěszik, vénhöszik, vénhüszik, de csak a jelentő mód jelen idejében. »Mikor megvénhěszěl (cum senueris. Münch. cod. János. XXI.). Pesti Gábornál: "mikoron megvénhittél, Erdősinél: »mikoron vinsigre jutandasz.
Ez igében a h középképző. Hasonló képeztetésüek ik végezettel és e nélkül: bűzhödik, hamuhodik, szélhüdik, bünhödik, kárhozik, petyhüdik, porhad, korhad, poshad stb. V. ö. H betü.