, fn. tt. Vénus-t. 1) A római hitregében főleg a szépség női istene. A magyarban némely öszszetételekben jön elé. 2) Bolygó csillag neve, mely a Merkur után ami napunk körül forog, s igen szép fényben ragyog. Minthogy a nap kelte előtt, és lenyugta után látszik, máskép: hajnali és estveli csillag; néha a népdalokban: szerelem csillaga. Bopp F. a latin veneror szóval együtt a szanszkrit van gyöktől származtatja, mely am. colere, venerari, deditum esse, amare; honnan szerénte, magában a szanszkritban vanitâ am. femina, uxor, továbbá a régi német winia dilecta, uxor, hiberniai ban (angol woman).