, mn. és fn. tt. vén-et, v. ~t harm. szr. ~e. E szóval azonegy közfogalom alá tartoznak ó, avas, agg, ős, régi v. hajdani, s mellékértelménél fogva öreg. Ezen közfogalom, a viszonylagos nagy idősség, időbeli távolság. De alkalmazásban mindegyiknek megvan saját köre, melyen kivül a szokás nem használja azokat. Az ó ellentéte: új, pl. ó bor, uj bor; ó vár, új vár; ó város, új város; ó év, új év; ó hitű, új hitü stb. Ezeknél a származási, keletkezési idő viszonya vétetik tekintetbe, vagyis azon rend, melyben egymás után létre jöttek.
Az avas ellentéte: fris, romlatlan, eredeti diszében levő. Az avas leginkább csak némely zsiros, hig testekre illik, melyek hosszabb idő alatt megromlanak: avas szalonna, avas háj, avas zsir, vaj, olaj; a tojásról azt mondjuk: áporodott v. záp.
Az agg mint név és ige jelent folytonos haladást, közeledést az óság felé, s állatokra és néha növényekre alkalmazzuk. Agg férfii, agg nő, agg legény, agg vitéz, agg fa, agg széna. Ellentétei: fiatal, növekedő, sarjadó, teljes erejében, diszében levő. Ami agg, annak növése, gyarapodása hanyatlik, szünőben van, és aki aggódik, átv. ért. ezen állapotot előmozdítja.
Az ős ellentétei: utód, ivadék. Ezek között emberszármazási, születési viszony van. Aki bizonyos származási fokozaton elébb áll, az őse az utóbb származottnak, s ez amannak utóda. Alkalmazzuk azon időre is, melyben az ősök éltek. Őskor, ősvilág, ellentéteik: utókor, utóvilág.
A rég, régen ellentéte: ma, v. mast v. most, pl. "Nem úgy van most, mint volt régen«. (Népdal.).
Az öreg eredeti első jelentése: nagy, illetőleg terjedelmes v. vastag; ellentéte: kicsin, apró, csekély, p. öreg biró, kis biró; örek diák, kis diák; öreg templom, kis templom, kápolna, fiók templom; öreg Duna, kis Duna; öreg szűr, kis szűr; öreg csizma, kis csizma; öreg kötél (alattság), kis, vékony kötél; öreg ujj, kis ujj; öreg bél, azaz vastag bél, kisbél; örege apraja valaminek. Mellékértelemben óságra, régiségre, nagy korra is vonatkozik, mennyiben t. i. ami nagy, annak növése, kifejlődése illetőleg készítése hosszabb időbe került. Innen az öreg szónak, mint korra vonatkozólag tisztességesebb jelentése van, mint a vénnek. pl. öreg ember, öreg asszony, öreg néni, öreg úr, öreg pap, öreg katona, nem oly gúnyos nevezések mint: vén ember, vén asszony, vén pap stb. s ennek lélektani oka van, mert A vén ellentéte: ifju, fiatal.
"Haj ifjuság, szép ifjuság
Az ifjuság nem bolondság;
Ki nem tugygya föl használni (fölhasználni)
Késő lössz majt (majd) vénön bánni.
Székely népdal (Kriza J. gyüjt.).
V. ö. VÉNSÉG.
Ezen szók között az állatokat és növényeket illetőleg olyféle viszony van, milyen bizonyos testekre nézve az avas és fris között, vagyis a vén szóban a romlás, kopás, ványadás alapfogalma rejlik, gyakran az olcsárlás, becsmérlés, gúnyos megvetés mellékfogalmával együtt. Vén asszony, vén banya, vén bába, vén kofa, vén leány, vén legény, vén szipa, vén tarattyú, vén troty, vén farkas, vén róka, vén ló, vén szamár, vén dög. Vén czigány. A vén czigány minden nap egy nótát felejt. (Km.). Vén fa. A vén fának árnyékában jobb nyugodni (km.) jobb koros férfihoz nőül menni. A vén ló is megröhögi az abrakot. (Km.) Úgy esett neki, mint a vén ebnek a vaj alja. (Km.) A fiatal katonából válik vén koldus. (Km.). Köhög, mint a vén juh. (Km.). Nem fog vénen ravasz tanács.
(Km.). Vén rókát, vén verebet, vén parasztot nehéz megcsalni. (Km.). Vén ember tanácsa jobb mint ifju gáncsa. (Km.). Jobb a vén árnyéka mint az ifju kardja. (Km.). Nem remélhet sokat a vén. (Km.). Vén ember mindenben lassú, csak a koporsóhoz gyors. (Km.). Vén embert venyigével is agyon üthetni. (Km.). Csúf dolog, ha vénnek esze későn érik. (Km.). Néha a viszonyszóval összeírják, mint vénasszony, vénbanya, vénember. A régieknél eléjön öreg v. ,régi értelemben is: "Mondván vagyon a véneknek (dictum est antiquis. Müncheni cod. Máté V.). Továbbá a latin ,senior értelmében is: »A papok fedelmi káromlyák vala őtet az irástudókkal és vénekkel (cum scribis et senioribus. Ugyanott. XXVII.). Átv. népies nyelven és gúnyképen mondják rosz eszközökről, szerszámokról, mennyiben élemedett embert, különösen banyát hasonlítnak hozzájok. Vén szatyor, vén tarisznya. Vén csoroszla, vén gereblye. Vén bocskor, vén heveder stb. A bibliai latin nyelvben eléforduló senior után régente szokásban volt a nép öregbjeit is igy nevezni: a nép vénei, »Tahát papoknak fejedelmi egybegyülekeztek és népnek vémbi« (vénebbjei. Régi M. Passio. Toldy F. kiadása 3. 1.). "Mind papok, mesterek és vámbek. (Ugyanott. 27. 1. Az m ajakhang a közvetlenül következő b ajakhangnál fogva n-ből változott át a kiejtésben, mint ,azomban, külömben szókban ,is). Ujabb korban a testületek, kivált a czéhek korosbjai, vagy előljárói öregb czimmel neveztettek, pl. Mi az N. N. czéhnek öregbjei, nem vénei. Magyar elemzéssel, mennyiben a vén romlásnak indult, korhadó, a kortól megviselt embert vagy más állatot jelent, s a közmondat szerint a vénség maga betegség: ezen alapfogalomból kiindulva ugy vélekedünk, hogy azon vány gyöknek módosított mása, melyből ványad, ványadt, ványolodik és vanyiga származtak. V. ö. VÁNYAD. Lehet béna szóval is közös eredetü. Egyébiránt finn nyelven: vanha, észt és lív nyelven vana. (Budenz J.). Továbbá oszmanli ny. buna-mak am. vénül-ni, innen: bunamis am. vén.