, (vél-t-e) ih. Molnár A. szerint am. néha, ritkán. Eléjön Pesti Gábor meséiben is (XLII. mese végén):
"Sok veszedelem közett ha valaki leszen
Ott menedéket nagy nehezen veszen
És önmagával jót igen vélte teszen.
Némely tájakon a mondott értelemben ezt mondják: vétve, elvétve, pl. csak elvétve jön hozzánk. Innen lehető, hogy az l, a t előtt csak befurakodott s az egész am. véltve. De ugyancsak Molnár Albertnél máskép: elvélten, vélve. Lehet a föntebbi ,vélte a len végzet elhagytával a véltelen vagyis véletlen rövidülete is, mint mezít, néhutt: mezté hasonló módon a mezítlen- v. meztelen-ből rövídült pl. mezítláb, némely dunai vidéken: meztéláb. Egyik mint másik esetben a len végzet maradt el.