, fn. tt. velesztát. A székelyeknél, és Pozsony vármegye némely tájékán jelent lekaszált és rendben fekvő fűvet, szénarendet. "Még velesztában vagyon a levágott (kaszált) fű: még gyűtetlen, nincs még feltakarva, öszvetakarítva, csomóba, buglyába rakva, öszvegereblyélve, öszvehárogatva. (Szabó D.).
Alakjára nézve sajátságos szó, valamint geleszta v. giliszta és alamuszta. Azon, részint magyar, részint idegen szók osztályából való, melyekben e vékony és vastaghangok egyesülve fordulnak elé, s bennök az e éles ë-nek tekinthető, mint gyertya, gelyva, hernyó stb. Véleményünk szerint magyar elemzéssel a felez (azaz felekre oszt) igéből elemezhető, mintha volna felesztő, feleszte, feleszta, a lágyabb ajakhanggal veleszta, minthogy a lekaszált füvet felekre, szakaszokra választja. Alakra hasonló hozzá a kalisztál ige törzse ,kaliszta is.