, (vél-t) mn. tt. véltet. Amit olyannak vélünk, gondolunk, tartunk, gyanítunk. A vélt veszély elmaradt. A tudósnak vélt ember valósággal csak nyegle volt. "Enyedi György a kolozsvári áriánusok vélt püspöke (Káldi. Innepnapi Pred. 482. 1.). Elővélt (praesumtivus).