, alsó Nyitravölgyi tájszó, és fn. tt. véllő-t. Hajadon lányok játéka. Virágvasárnapján délenti órákban zsupból bábot alakitanak, s azt legünnepiesb idomzatú virágos menyasszonyi öltözettel, szalagokkal piperézve fölékesitik, hosszu póznára tűzik, és a helység határának azon dűlő felére viszik, mely bevetve van. Itt nagy számu gyülekezetben ezt éneklik: Véllő, Véllő ! kiviszszük a kiczeviczét, (neve a bábnak s behozzuk a konczmesternét, Véllő, Véllő ! Vigan szenteljük meg majd őt, s énekszóval a pünkösdöt, Véllő, Véllő. ! stb. Midőn az énekbe beleúntak, levetköztetik a pompásan öltözött alakot, s azután énekszóval haza térnek. Talán a népmesebeli Villi védszellem nevéből alakúlt; vagy talán am. védlő(?).