, (vél-ek-ěd-ik) k. m. vélekěd-tem, ~tél, ~ětt. Itélőtehetsége több lehetőségek közöl ahhoz ragaszkodik, és azzal foglalkodik, melyet valószinűnek tart. E szó az észnek folytonos vagy gyakori működését jelenti, s oly viszonyban van a vél egyszerü igével, mint a gondolkodik és gondol, elmélkedik és elmél egymással, vagyis a vélekedő a vélést, gondolkodó a gondolást, az elmélkedő az elmélést gyakorolja.