, (vég-te-len) mn. tt. végtelen-t, tb. ~ěk. A minek vége nincs; ami örökké tart; aminek nincs határa, amit meghatározni nem lehet. Köznyelven, nagyítólag szólva, a mi a maga nemében igen nagy, fölötte sokáig tart, aminek végét érni nem lehet, igen terjedt, nagyon hosszú. Végtelen sokaság. Határozóként am. végtelenül. V. ö. VÉGETLEN.