, (vegy-rokonság) ösz. fn. Vegytani ért. a különféle testeknek, anyagoknak azon ereje vagy beltulajdonsága, illetőleg vonzó ereje, mely a vegyülést eszközli, vagyis melylyel különnemü testek új testté egyesülni szeretnek, vagy mely által a már egyesült testek egyesülésökben megállapodnak. A vegyrokonság csak érintkezés, különösen folyadékban, avagy légalakban, illetőleg hőben érintkezés által gyakorolhatja működését; ha pl. vasport és ként még oly soká keverünk is egymással, azok nem fognak egyesülni; de ha e keveréket addig hevítjük, míg a kén megolvad: akkor izzás alatt egyesül a vas a kénnel, és új testet alkot.