, VEGYÜL, (vegy-űl) önh. m. vegyűl-t. Széles ért. több hasonlók, vagy különneműek közé keveredve azokkal bizonyos egységet képez; elegyűl, elegyedik, egyveledik. A nép közé vegyült. A bitang ló az idegen ménesbe vegyült. A kása öszvevegyült a mákkal. Szénából szalmából vegyült takarmány. Átv. valamibe bonyolodik, avatkozik. Belevegyült a verekedésbe. Vegytani ért. egyik test a másikkal olyképen keveredik öszve, hogy mindegyik elveszti előbbi tulajdonságát, s együtt egy egészen ujnemü testté válnak.