, fn. tt. véjint-ět, harm. szr. ~je. Másképen; venyít. Baranyai tájszó, mely az Ormányságban iszalagot, másutt venyigét jelent. Első jelen tésénél fogva, mennyiben az iszalag mint a fákat s más növényeket körülövező, igen hajlékony szokott lenni, eredetre nézve a vejészhez hasonlítható. Másik értelmére nézve is, mennyiben a venyige hasonló tulajdonságu, szintén rokonítható vele.